Nem az én nagymamám,
a feleségemé. Több mint húsz
éve hozzám is tartozik.
Egyike azoknak, aki meleg
szívvel fogadott, amikor
először jártam
Kelet-Magyarországon.
Karácsony. Az első zserbóm.
Azóta is a kedvenc sütim.
Együtt a templomban.
Alig értek valamit.
Határozott. Energikus.
Mindig pozitív. Egy
ritmusban az évszakokkal.
Csókolom. Egy évről évre
melegebb ölelés.
A szívembe zártam.
Es ist nicht meine Großmutter,
es ist die Großmutter meiner
Frau. So ist sie seit mehr als
zwanzig Jahren auch ein Teil von mir. Sie war eine der Ersten,
die mir bei einem
ersten Besuch in Ostungarn
großherzig entgegentrat.
Weihnachten. Das erste Mal Gerbeaud.
Gemeinsamer Kirchgang.
Noch wenig verstanden.
Resolut. Energiegeladen.
Immer positiv.
Mit den Jahreszeiten lebend.
Csókolom. Eine Umarmung, die mit jedem Jahr inniger wurde.
Ins Herz geschlossen.
Egy napon ajándékozott nekem
egy kis szentképet. Azóta is
mindig magamnál hordom.
Elnyűtt. Műanyag borító
óvja. Velem van.
Irgendwann war es ihr ein Bedürfnis, mir ein kleines Heiligenbild zu vermachen. Mir ist es heute noch ein Bedürfnis, dieses Bild bei mir zu tragen. Zerfetzt. Laminiert. An meiner Seite.
Eljött a búcsú ideje.
Utolsó utazás a házba.
A fényképeken keresztül.
Vissza a kis vendégszerető
konyhába. A barázdákkal teli vágódeszkához. A kerti
padhoz, a szilvafa alá.
Emlékek. Hála.
Nun also Abschied nehmen.
Eine letzte Reise in das Haus. Fotografisch. Der Platz in der
kleinen, immer einladenden Küche.
Ein Schneidebrett voller Furchen.
Die Bank im Garten unter dem Pflaumenbaum.
Erinnerung. Dankbarkeit.
